Fejlesztések a jövőért

Kedves Visontai Lakosok!

Járda építése és virágosításEngedjék meg nekem, hogy a már szokásos fejlesztési terv bemutatása mellett beavassam Önöket a kulisszatitkokba is. Ez azért fontos, hogy lássák, a település különböző részein folyó munkák, felújítások, építkezések nem hasra ütés szerűen történnek. Igenis megvan minden újításnak a jövőbeni szerepe és ez nem öncélú. Ezek a fejlesztések nem a négy éves ciklusokat követik, hanem a távolabbi jövőt veszik célba. Jogos lehet a kérdés, hogy egy járda építése, virágosítás hogyan alapozhatja meg a település hosszú távú jövőjét.


A válasz nagyon egyszerű: magában sehogy. Akkor miért csináljuk? Na, ez az, ami sokkal összetettebb és én ezekről az okokról szeretnék ebben a cikkben írni.
Egy település döntéshozó testületében dolgozni nem csak annyi, hogy a testületi ülésen felemeljük a kezünket. Ez a végeredmény. Egy televíziós közvetítésen ugyan „csak ennyi" látszik, de ezt megelőzi sok közös egyeztetés, felkészülés és egymással ütköztetett érv. Ez nem látványos, vagy mégis? Gondoljunk csak bele, mennyi fejlesztés valósult meg, hozzánk látogató idegenektől és Visontaiaktól is halljuk mennyire megszépült kis falunk.

Idősek Napközi OtthonaIgen, ez ennek a munkának az eredménye! Egy több főből álló testületben minden döntés kompromisszumok összessége. Nem az egyik és nem a másik akarata érvényesül, hanem valahol a kettő között egy arany középút. Ez történik akkor, amikor a tagok mindegyike tudja és érti mit, miért kell elfogadni. Nem önös érdek vezeti, ismeri és tud azonosulni a jövőbeli célokkal.

Melyek ezek a célok? Az alapvető cél nagyon prózai: a fennmaradás. Ez nem is olyan egyszerű, mi kell hozzá? Emberek, akik itt élnek, minden korosztály a gyermekektől az aktív korúakon át a nyugdíjasokig, mindenki. A „tősek" és azok, akik élettérül, otthonuknak választják Visontát. Aki hosszú távra tervez, iskolát épít. Lefordítva, tanulni kell! Jövője és jelene is annak van, aki értéket tud hozzáadni a közösségi léthez. Ez nem a segélyeken való tengődés, hanem az aktív munka. Ez a munka legyen fizikai, megbecsült szakmunka vagy szellemi tevékenység – kinek – kinek tehetsége és kitartása szerint.
A szülői háznak nagy felelőssége van abban, hogy kialakítsa a gyermekekben a felelős értékrendet: első a munka - a felelősség a környezetünkben élők és környezetünk iránt – csak ezután jöhet a megérdemelt szórakozás. A fordított értékrend a fiatalokban a fölöslegesség érzését fogja kelteni, nem találják helyüket a társadalomban és egyre többen használják a tudatmódosító szereket (alkohol, kábítószer) a lehetetlenné vált helyzetük elviselésére. Ez nem az ő gyengeségük, hanem a szüleik felelőtlensége!

Kemény szavak ezek egy választott képviselő tollából, de nem azért választottak meg, hogy kendőzzem az igazságot. Tény, hogy egye több fiatal – köztük több már volt tanítványom is! – közmunka programba kényszerül és ezek közül többnek nincs semmilyen végzettsége. Tény az is, hogy sok végzett pályakezdő fiatalnak sincs választott pályájának megfelelő állás.
Remélhetőleg ez egy átmeneti időszak, viszont ezeknek a fiataloknak van esélyük az elhelyezkedésre.
Településünkön is növekszik a munkanélküliek száma.

Hősök tereA megoldás három szereplős: szülő, iskola, társadalom. Amennyiben valamelyik szereplő -vagy több is-, nem áll a helyzet magaslatán, baj van. Én húzom a vészharangot, nálunk a baj még nem nagy, de már mutatkoznak aggodalomra okot adó jelek. Fogjuk meg gyermekeink kezét – más nem fogja megtenni – neveljük őket, mint szülők, mint nevelők, mint a társadalom tagjai, ne lökjük őket az alvilági hiénák karjaiba.
A cél, hogy értékes emberként éljék mindennapjaikat közöttünk, számukra és mindannyiunk számára egy élhető települést, otthont teremtsünk.
Így lehet az építendő jövő szerves része egy járda vagy akár egy csodálatos virágoskert.
Az Önkormányzatunk a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával próbálja széleskörűen támogatni a fent leírt célt. Ingyenes tankönyv az általános iskolásoknak, beiskolázási támogatás a közép- és felsőoktatásban tanulóknak, Bursa Hungarica ösztöndíj program, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A szülő „szigorú" szeretete nélkül ezek mit sem érnek. A családok is jelentős támogatásban részesülnek, hogy a munkával megkeresett jövedelmet családjuk fejlődésére fordíthassák. Nem egzaktul felsorolva: nincs kommunális és egyéb helyi adó sem, ingyenes a szemétszállítás, nincs szennyvíz rendelkezésre állási díj, ingyenes a HPV védőoltás nőknél 46 éves korig(!), karácsonyi segély, rendezvényeinkre étkezési utalvány.

Az Önkormányzat feladata, hogy megteremtse a lehetőségeket, vonzóvá tegye a települést az itt lakóknak, az ide látogatóknak, a vállalkozóknak –akik munkahelyet teremtenek. Az önök feladata élni a lehetőségekkel. Írásom elejére utalva ezért szeretnék turisztikát fejleszteni (rossz kifejezés: létrehozni) a településen, mert a legvégső célként egy jövőjét építő és jövőjében bízó elégedett település kell legyen Visonta. Fejlesztési döntéseink ezt a célt alapozták meg mikor felnyújtottuk a kezünket:

  • A volt TSZ iroda 50 fős szálloda és étterem valamint központi konyha átalakítására,
  • Kültéri Élményfürdő-park létrehozására,
  • Művelődési Ház színháztermének bővítésére,
  • Az Egészségház átalakítására,
  • Testvér települési kapcsolat kialakítására,
  • Környezetünk szépítésére: hídkorlát, járdák, utak, parkok, virágok.

Visontai hídA célok eléréséhez összefogás kell! Szükség van mindenkire, a csecsemőtől kezdve az aggastyánokig. Ez egy közös út. Ezért kérek mindenkit, hogy segítse munkánkat: gondolattal, szóval, cselekedettel. Én személyesen szeretném megköszönni mindenkinek aki megtisztelt és elmondta a véleményét segítő észrevételeit javaslatait, hiszen csak ezek mentén juthatunk előre.

Zárásul egy indián történetet szeretnék megosztani mindenkivel:
„Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben bóklászott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam... – szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ." (ismeretlen szerző)